Az ARCHÍVUM menü alatti bútorokat már nem készítem.
Az első két ácsolt ládát 1994-ben készítettem, a hagyományos őrségi darabok arányait és motívumkincsét alapul véve. A munkában sokat segítettek a körmendi Rába Múzeum munkatársai és Kajtár Rudolf e témában készített, fotókkal is jól dokumentált diplomamunkája.
Az egyik darabbal (a nyeregfedelű szuszékkal) az az évi Magyar Népművészeti Kiállítás és Pályázaton bútor kategóriában bronz plakettet nyertem.
Azóta rendszeresen készítettem ládákat, első sorban nászajándékként. Előbb tölgy-, később bükkfából. Sokáig természetes, bodzából főzött péppel színeztem őket, aztán áttértem a vizes bázisú festékre. Az arányokat és a szerkezetet megtartottam, de az archaikus motívumokat egyre bátrabban értelmeztem át, hajlékonyabb, újabb stílusú elemeket terveztem.
2017-ben úgy döntöttem nem csinálok többet.
A kidolgozott szerkezeti részletek rajzait szívesen bárki rendelkezésére bocsátom, tanácsokkal segítek, ha valaki szeretne ezekből az időtálló, szép darabokból készíteni vagy készíttetni magának.
Az ezt megelőző ácsolt láda témájú oldal és a képei IDE KATTINTVA érhetők el.
| A képek kattintással (mobilon húzással) nagyíthatók. |
A szuszék az egyik legősibb, szinte napjainkig az eredeti formájában fennmaradt bútorunk. Felépítésében, díszítésében és elnevezésében antik mediterrán eredetű. Valószínűleg szláv közvetítéssel került hozzánk a honfoglalás után, de más feltételezések szerint eleink már a Kárpát Medencébe érkezésük előtt ismerték és használták.
A tatárjárás idején az Őrség érintetlen maradt, így konzerválódtak a régi formák. Ennek következtében az ott fellelt szuszékok – amelyek jól felismerhetően különböznek az ország egyéb tájain készítettektől –arányaikban, az alkalmazott formákban a legkorábbi darabok jellemzőit viszik tovább.