Ebben a székben minden együtt van, ami egy modern, kiemelkedő minőségű kézműves bútort érdekessé tesz. Előképe a nagyon ősi szerkezeti szemléletet hordozó hegedűhátú szék vagy moravian chair. Annak a nehézkességét sikerült elhagyni, de a szilárdságát és a harmóniáját őrzi ez az ülőbútor.
Az első képeken bemutatott étkező szék anyaga a vidéki udvarok egykori elmaradhatatlan fája, a hazai vagy kerti dió (juglans regia). A ritka, értékes faanyag rajzolata, színe utánozhatatlan, egyedülálló szépségű felületeket ad.
Letisztult design:
úgy szép, hogy mentes a felesleges sallangoktól.
A hat alapvető szerkezeti elem egyenesei és ívei határozzák meg a formát.
A lefelé karcsúsodó lábak, a feszes ívekkel határolt ülőlap és fent a gerinc ívét formázó rugalmas háttámla.
Tiszta forma, természetes arányok jellemzik.
Az íves háttámasz felépítése és rögzítése kifinomult technikát igénylő műveletek.
Érdemes az oldal alján a részleteket mutató képekre (5., 6., 7., 8.) ránagyítani: láthatóak rajtuk az aprólékos munkával kidolgozott, elegáns formai megoldások, az anyagot tisztelő szemlélettel felépített szerkezet, a műgonddal válogatott fa szépsége.
4. Ennél a könnyebb, homogén rajzolatú fából készült bútornál az ülőlap anyaga az úgynevezett „lágylombos” éger. Barátságos, meleg színű, halványvörös fa. Harmóniában van a lábakat adó keményebb, karakteresebb rajzolatú cseresznye színével.
5., 6., 7., 8. képek:
a bútor szoborszerű megjelenése jórészt a rendkívüli gonddal kialakított részleteknek köszönhető. Az ívek, élek, élletörések és lekerekítések egyes vonalakat kiemelnek, máshol optikailag csökkentik a tárgy tömegét, lendületet adnak a formának.
9. Égerfa étkező szék. Az éger anyag csak az olajozás után mutatja meg a benne rejlő színgazdagságot. Addig a gyakorlott szem is csak sejti, hol lesz sárgás, hol fordul tüzes vörösbe. Évek alatt aztán egyöntetű, mély árnyalatot vesz fel.