Szeretem a kézzel rajzolt terveket
a készülő tárgyakról.
Az első vázlat akkor is papíron készül, ha később számítógépen folytatom a munkát. A kézzel rajzolt skiccek pontatlanok, néha csúnyácskák, de a legtöbbet ezek árulják el arról, hogy mit gondolok.
Egyre többször fordul elő, hogy az internetes szakmai csoportokban egy bútor (legtöbbször konyha) képéről megkérdezik, hogy a valóság van-e-rajta, vagy számítógépes látványterv. Valóban nem mindig lehet megkülönböztetni.
Van viszont valami, amivel nem tud mit kezdeni a látványtervező program, és a rajzoló ember sem.
Ha találok egy elszíneződött kőris pallót a fatelepen…
Vagy ha úgy döntök, hogy két, egymás mellett lévő fiók-előlaphoz úgy választok deszkát, hogy a rajzolat egymásra rímel. Vagy éppen úgy, hogy nem…
Ez csak a műhelyben dőlhet el, sem a vázlatfüzet, sem a szoftver nem láthatja előre.
