Speciális igény-e a minőség?
Az autómat egy kis falusi műhelybe hordom javításra. Mindig lenyűgözve szembesülök vele, hogy bármilyen alkatrészt beszereznek fél-egy napos határidőn belül. Legalább húsz autómárka többszáz típusához, évjáratra lebontva. Ehhez vagyunk szokva akkor is, ha könyvet, cipőt, telefont veszünk, vagy kaparófát a macskának. Besétálunk a megfelelő boltba, leemeljük a polcról, és lehet menni a pénztárhoz. Az online univerzumban ugyanezt kapjuk, jóformán az egész világra kiterjesztve.
Lenyűgöző, ugyanakkor ijesztő, milyen bonyolult, sok helyen sebezhető gyártói-elosztói hálózat van e mögött. Ahol, ha egy konténerhajó elakad Afrikában, Sao Paulótól Helsinkiig nehezebb lesz teniszzoknit venni.
Kisebb és nagyobb dolgoknál is ehhez szoktunk hozzá. Nagyon személyre szabott terméknek kell lenni annak, amit csak helyben, helyi szolgáltatótól/termelőtől lehet megvenni – vagy megrendelni. Paradicsom és bútor egyaránt jöhet Spanyolországból, de talán Dél-Afrikából is, ahogy bor Chiléből, és sorolhatnám.
Akkor nem működik ez a „leemelem a polcról és kifizetem” metódus, ha olyant akarunk, aminek egyénisége van. Vagy egyszerűen nem sorozattermék. Ami nekünk készül. Egyre kevesebb effélét tudnék mondani, de a fa bútor biztosan ide tartozik.
Pontosítok: a minőségi fa bútor.
- Aminek minden eleméhez külön-külön válogatták az anyagot.
- Ami úgy készül, hogy a természetes fa tulajdonságaihoz alkalmazkodó szerkezete van-
- Amit úgy terveznek, hogy évtizedekig, lehetőleg több generációt kiszolgálva tartson.
- Amiből nem párolognak különféle kemikáliák éveken át
Van egyébként ilyen külföldön és Magyarországon is, előbbire jó példa a Team7, utóbbira a Sixay Furniture. És vannak azok a kis műhelyek, mint az enyém is, ahol
a design és a bútorkészítés nem válik szét,
van egyfajta párhuzamosság a tervezői és a gyártói munka között.
Itt vannak ezek a fa bútorok. Annyira nem sorozattermékek, hogy szinte minden egyes darabról tudom, hogy kinek készül. Méreteket, anyagot, funkciót egyeztetünk. Ha kell, a szerkezeti elemekre is kiterjed az előzetes megbeszélés, csakúgy, mint a formai részletekre.
És végül egy, és tényleg csak egyetlen ok, ami miatt érdemes időtálló, természetes anyagból (például fából) készített bútort használni. Ha fontos a Föld, és fontos a környezet.
A műanyagba csomagolt műanyag
A magyar piacot (is) elárasztották a különféle Kelet-európai országokban gyártott, lapra szerelt bútorok. Széles választékból lehet válogatni, olcsók, hozzák az éppen divatos színeket. És az utolsó bútorlábig színtiszta műanyagok, némi faforgáccsal keverve. Ezek kerülnek be az újonnan épített lakásokba, ahol színben harmonizálnak a műanyag padlóval, a és a műanyag falburkolattal.
Mindeközben „a műanyagpadlóval borított vagy lángmentesítő anyagokkal kezelt bútorokkal felszerelt otthonokban élő gyerekek vérében és vizeletében jóval magasabb a potenciálisan ártalmas, félig illékony szerves vegyületek koncentrációja, mint azon társaiknál, akiknek az otthonában nincsenek ilyen anyagok.”
Írja a HVG 2019-es cikke, a Duke egyetem kutatására hivatkozva.
A csomagolóanyag néha több, mint maga a bútor. És biztosan tartósabb.
A másik dolog, ami miatt elborzadok, amikor meglátok egy ilyen frissen leszállított bútort, az a vele érkező csomagolóanyag mennyisége. Mivel ezeknek a sérülékeny anyagból készült termékeknek többszöri szortírozást, átrakodást, raktározást ki kell bírni, atombiztos csomagolást kapnak. Ennek a külső rétege vastag hullámkarton. Ami pedig ez alatt van, az töméntelen mennyiségű műanyag: fólia, polisztirol térkitöltő, és formaldehid tartalmú hézagoló bútorlap, nejlonzacskókba csomagolt szerelvényekkel. Gyakran közel akkora térfogatot foglal el a csomagolás, mint maga a bútor.
Ennek a csomagolóanyagnak a jelentős része újra felhasználható lenne, de senkinek nem éri meg ezzel foglalkozni a jelenlegi gazdasági környezetben. Így hulladék lesz belőle. Sok, legalább felerészben műanyag háztartási hulladék. Amit elszállítanak, és egy szeméttelepen leraknak, ahol az idők végezetéig műanyag lesz. A vékony forgácslapokból összecsavarozott bútor már maga is a szeméttelepre fog kerülni, a maradék formaldehid majd kimosódik belőle, a faforgács, ami a lapok belső részét alkotja, elbomlik
– és a csomagolóanyag még akkor is műanyag lesz, ami nagyon-nagyon sokáig szennyezi mikroszemcsékkel a világot.
