Kedveseim,
évfolyamtárs urak és hölgyek!
Fogadjátok szeretettel!
Egyrészt
Akinek van kedve, nézzen rá, hogyan készült a tabló. Elég feszes hét volt, sajnos nem volt időm igazán alapos dokumentációra. Telefonnal lőttem közben egy-egy képet.
Másrészt
Valamiért azt gondoltam tegnap, hogy a személyes beszámolók kis zanzák lesznek arról, hogy mi változott az elmúlt öt évben. Ehhez képest – azt hiszem, mindannyiunk örömére – részletesebb, néha egészen személyes kis expozék lettek. Az elején én nagyon rövidre zártam a saját sztorimat, meg a tabló ugye el is vitte előlem a show-t. Akkor ugyanitt bepótolom ezt is. Annyi előnyötök van, hogy tegnap muszáj lett volna végighallgatni, most meg nem kötelező elolvasni. A képek alatt lesz egy rövid kis szövegecske. Vagy katt IDE.
Így készült…
A szülői értekezleteknek, ilyen-olyan továbbképzéseknek több bútor tervét köszönhetem. Ezekre az alkalmakra mindig viszek vázlatfüzetet. A megyei Kereskedelmi és Iparkamara ágazati alapvizsga-elnöki felkészítésének az elején például eljutottam ezekkel a skiccekkel addig, hogy otthon csak tisztába kellett tenni. (Mondjuk már volt elképzelésem arról, hogy mit akarok. Tudtam, hogy kb ennek az asztalnak a formái lesznek itt is.) Amint látszik,itt még játszott a függőleges sorokba szerkesztett elrendezés is.
Erre a munkára elővettem az 1981 körül, még középiskolába vett rajztáblámat, amit aztán az egyetemre is vittem. Az arányos 1:10-es rajzot azon csináltam.
Ezekre a részletrajzokra a Kőfej vajon hányast adott volna? :
A fontosabb íveket kirajzoltam valós nagyságban is.Ez sokat segít, mert a kis méretben, hiába arányos a rajz, egészen máshogy hatnak az arányok. Még ez is csalóka, mert amikor színe, anyaga, tömege lesz egy elemnek, még mindig változik a hatása.
Aztán lettek itt csapok, csaprések, miegymás…
Ez még csak próba, a csiszolások, élletörések előtt vagyunk:
A következő két kép viszont már a kész szerkezet, beragasztva, összeszorítva. Kedvenceim a csapokat pluszban megfogó faszegek, még a végeik simára faragása előtt.
Összépítés goes on…
Az első olajozás után jönnek elő az igazi szépségek. A fekete dió igazi színe, a már említett faszegek…
Felhívom még a figyelmet erre a gyönyörűségre. A kép bal oldalán látható anyag a kőrisnek egy sajátosan elszíneződött része. Sokan tévesen álgesztesnek mondják, pedig nem az. Szakmai zsargonban nevezik olajkőrisnek is, ami annyiban helytálló, hogy a mediterrán olajfára valóban hasonlít. Ezt a darabot ide őrizgettem.
Itt egy másik szakasz kezdődik.Egyre kevésbé szeretek faragni. Macerás, állandóan szerszámot kell élezni, a szemem is rosszabb már, mint annak idején. Mondjuk bele is gravíroztathattam volna azt a hét karaktert. De így meg ott van rajta a kezem nyoma…
Amitől a legjobban féltem, a a végén a képek és a nevek felragasztása volt. A grafikai cégnél, ahol a név-cetliket nyomtattam, sokat segítettek, végül egy óra alatt felragasztottam mindent.
Különösebb célzatosság nincs az elrendezésben, az összetartozókat igyekeztem egymás mellé.
Van még néhány képem, de azt hiszem, így is éppen elég ami felkerült.
Alkalom adtán, ha Sopronban járok, szeretnék majd egy jó, lehetőleg elég nagy felbontású fotót csinálni a tablóról. Olyant, ami alapján tudok olyan printeket csináltatni, amin mindenki jól kivehető, névvel együtt. Ehhez lehet, hogy ki kell vinnem az épületből, hogy legyen elég tér és fény, de gondolom, ez megoldható.
És amit nem mondtam el szombaton:
Szóval magamról.
MUNKA
A lényeg nem változott, jelentéktelen kitérőkkel régóta bútorokat csinálok. Kizárólag fából. Nem tűnik túl bonyolultnak. Pár évtized alatt sokat tanultam erről könyvekből, netről és a magam tapasztalataiból is. Nagyon mást tudok most, mint a mindenféle iskolák után, nem vicceltem, amikor azt mondtam, jobban jártatok, hogy nem ’91-ben csináltam tablót. Az egyetemen külön-külön szinte minden elemét megtanították ennek a területnek is, azt viszont nem, hogy ezeket az elemeket hogyan alkalmazzuk rendszerben. (Rövid példa: megtanulta aki akarta, hogy a faanyag különböző mértékben mozog a rost, húr- és sugárirányban, de arról elég kevés szó esett, hogy ezt egy fa bútor tervezésénél hogyan vesszük figyelembe, amikor formát, szerkezetet, és funkciót kell összehangolni. Na, szóval azt hiszem, elég jól összeraktam pár tíz év alatt azt a tudást, a jó mínőségűnél kicsit több, élethosszig (inkább tovább) tartó fa bútorok tervezéséhez és a készítéséhez kell.
Az internet sokat segített, tanulásban is, eladásban is.
Először is, megtaláltam, hogy a nálunk elterjedt német eredetű szakmai kultúra mellett van egy kicsit más, jellemzően az angol nyelvterületen művelt faműves hagyomány is. Aki emlékszik a bútortörténrt órákról, kb. az angol Arts@Crafts-ban gyökerező megközelítés. Ez pont jókor talált meg, amikor már túlléptem volna a klasszikus népi bútorokon, valami modern világot kerestem, ami a korszerűsége mellett az anyagból indul ki, és szerkezet (meg funkció-) központú. Hát valahogy így rakódott össze az a cucc, ami a honlapomon van.
Elég hamar lett honlapom, és ráéreztem, hogy az nem elég ahhoz, hogy ne csak fent legyek, hanem meg is találjanak. Ez még a Facebook előtti időszak. Először elkezdtem a faműves blogot, aztán egy kicsit szakmaibbat, a szerkezet blogot, ahol kimondottan a szakmához közel állóknak mutattam egy-egy konkrét megoldást. Egy ideje gyakorlatilag nincs időm ezekre, pedig folytatni kéne, sőt, igazából – akár blogként, akár könyvként – össze kellene raknom egy anyagot arról, mit kell tudni ahhoz, hogy rendes fa bútort tudjunk csinálni. Amennyire látom, magyar nyelven nincs ilyen.
Egy ideig, elég jó voltam a keresőmarketingben (SEO) is, de az előbb említett időhiány miatt erre sem marad elég energia. Ezzel együtt azért még megtalálnak, bölcsőre, fa gyerek íróasztalra jól a képkeresési lista elején felbukkanok. (Fa gyerek íróasztalra pár éve még az első 10 találatból kb- 6 én voltam – na ez azért romlott azóta.)
Jellemző, hogy a munkám 90 %-a Budapestre, illetve a főváros környéki agglomerációba megy, Gyermelytől Szentendrén, Gyálon át Gödöllőig. Stb. Meg az is, hogy olyanok találnak meg, akiknek valamiért rögeszmésen fontos, hogy valami nagyon sajátos, minőségi, természetes anyagból készült bútoruk legyen. Van, aki azt mondja, évekig nem talált olyan bútort, ami igazán megfelelne neki. Mondjuk ilyen ember azért kevés van, és nem is biztos, hogy megtalál. De szerencsére néha összejön.
FELESÉG (első, nincs másik)
A feleségem újságíró. Eléggé benne vagyok az ő munkájában is, korrektúrával, szerkesztésben, háttérmunkában. Van egy közös oldalunk is, leginkább kultúrával foglalkozik, de nem kizárólagosan. Ide én is írok néha, ha valami érdekes szembe jön. (https://longform.hu) .
GYEREKEK (2, nincs másik)
Ahogy mondtam, kettő darab jó fej, okos, stb gyerekünk van. Ha néha kétségeim vannak magammal, elég rájuk néznem, hogy arra jussak, van azért olyan, amit jól csináltam.
A nagylányom (16) gimnáziumba jár, tizenegyedikes. Érdekes, hogy a matek és a természettudományok közel állnak hozzá, és e mellett mégis a rajz és mindenféle vizuális dolog, ami felé elkötelezett. Mondjuk kicsi kora kiemelkedően rajzol, valószínűleg képzőművészet vagy grafika lesz nála az irány.
A kisebbik, a fiú (13) zenész. Csellózik, zongorázik, elektronikus és nem elektronikus zenét szerez. Idén a korosztályában második lett az országos csellóversenyen. Jövőre cselló szakon kezd a szombathelyi Művészeti Szakközépben.
Hát ennyi.
Ölelés mindenkinek:
Pepe
