Érték, hosszú távra tervezve
Amikor elkezdtem tanulni a mesterséget, a bútor szó hallatán alapvetően fából készült tárgyak jutottak az eszembe. Az 1980-as években ezzel még azt hiszem, nagyjából mindenki így volt. (Persze akkor is sokan tévedésben éltek, a kor népszerű „koloniál” szekrénysorait például nem kevesen nevezték fa bútornak, jóllehet azok valójában furnérborítású faforgácslapból készültek.)
Kisgyerekként megszólítottak a nagymamám tisztaszobájában látott cseresznyefa ágyak és szekrények. Kelengyebútornak készültek, a maguk idején is komoly értéket képviseltek. Egyikük, egy kétszáz éves ruhásszekrény máig velünk van, szeretjük.
A szüleim házában használt sötétbarnára pácolt szekrényóriás valószínűleg az 1950-es évek második felében gyártódott. A mai értelemben nem kézműves bútor volt. Hagyományos (lécekből ragasztott) bútorlapokból épült fel, fenyőfa és nyárfa alapot fedett le a sötétre pácolt bükkfa furnér. Komoly keményfa fiókjai voltak, több évtizedes használat után is könnyedén siklottak.
Kivesznek a fa bútorok?
Az elmúlt években szembesültem vele, hogy a lakásokból döbbenetes mértékben eltűntek a fa bútorok. De nem csak a bútorok. Ami hagyományosan természetes fa alapanyagból készült, vagy „faipari,” „asztalosipari” áruként ismerjük, az most is ott van. De szinte kizárólagosan műanyagból készülnek ezek a termékek.
Műanyag az ajtó, az ablak, a falburkolat, a padló és az ablakpárkány is.
A napjainkban épített és berendezett lakások zömében a szú, a cincér és az egyéb farontó bogarak éhen halnak. (Nem tudom, a ruhamoly meddig talál magának táplálékot a nagyrészt műszálas textilipari termékek között – de egyelőre még tartja magát.)
A nyomtatott bútorokról pedig még nem is ejtettünk szót, holott várható, hogy aki ügyes, és megvan a technikai háttere, az testre szabott berendezési tárgyakat printelhet magának.
Fast food, fast fashion – fast furnishings?
A bútorhasználati trendek természetszerűleg lassabban változnak, mint a ruha- vagy smink irányzatok, de néha mégis meglepően gyorsan alakul át a divat a lakberendezésben is. Bár az alcímben említett „fast furnishings” létezik, a „vedd meg-használd – dobd ki – vegyél másikat…” szemlélet a bútorozásban még nem nyert teret olyan mértékben, mint a ruházkodásban.
Persze létezik (és terjed), egyre többen gondolják úgy, hogy a (még tökéletesen használható) konyhabútort a változó divatnak megfelelően öt-tízévente érdemes cserélni, vagy költözködéskor teljesen új bútorzatot kell vásárolni. Hogy ezt nem a szívünknek olyan kedves, értékes természetes faanyagból készített bútordarabokkal művelik, annyira nem is bánjuk. (Az ezzel járó környezetkárosítást annál inkább, de ez általános probléma, messze túlmutat a bútoros témán.)
Van még könyv, festészet és élőzene…
Mégis, ahogy fennmaradt a hangrögzítés mellett az élőzene, a fotózás mellett a festészet, a mozi korában a könyv és a színház, remélhetjük, hogy a mindent elárasztó műanyag korában is életben tud maradni a fa bútor.
Az valószínű, hogy a hihetetlenül olcsó, eleve silány minőségű (összecsavarozott, felületesen megmunkált) fa bútorokat teljesen ki fogja szorítani a műanyag. Ezt annyira ne is bánjuk: az, hogy tartós termék készítésére alkalmas faanyagból bútornak látszó tárgyakat csavaroztak-szegeztek össze, eddig is emberre, környezetre ártalmas tevékenység volt.
Eltűnnek szerethető, jól funkcionáló fa tárgyak is az életünkből. Természetes anyagból előállított gyúrótáblát, vágódeszkát, edényalátétet ritkán fogunk látni. Már most egyre több a műanyag fakanál.
De aki a minőséget és a természetességet keresi, annak továbbra is kézenfekvő választás lesz a kerámia, a kő, a bőr – és a tömörfa.
Egy viaszolt felületű fa bútor kellemes illata nem pótolható egy füstölővel vagy illatosítóval.
Aki biztos akar lenni abban, hogy a komód fiókjából nem formaldehid tartalmú levegő száll ki, az is jobb, ha a természetes fát választja. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a mai ipari bútorlapok – forgácslap, mdf – közel sem bocsátanak ki olyan mennyiségű káros anyagot, mint a pár évtizeddel ezelőtt gyártottak. Akkoriban egy újonnan bútorozott helyiségben napokig csípős szaga volt a levegőnek a kipárolgó formaldehidgőz miatt.
Ezzel együtt olyan előnyei vannak egy természetes fából, megfelelő szaktudással összeépített bútornak, főleg ha gondos az anyagválogatás és az anyaghoz illeszkedő szerkezettel készült, amit nehéz felülmúlni. (Ahogy eddig, itt is a kiváló minőségű, kreatív műgonddal és szakértelemmel megalkotott fa bútorokra gondolok.)
Szép, tartós, javítható…
A hozzáértő mester keze által simára csiszolt székkarfa tapintása utánozhatatlan érzés. Legalábbis azok számára, akik értékelik a tárgyakban az emberit, az egyszerit és a művészit.
Azt talán senkinek nem kell magyarázni, hogy egy gondosan megmunkált fa felület miért szép. A simára csiszolt, természetesen selymes fényt mutató faanyag utánozhatatlan. A dió, a cseresznye színe, varázslatos rajzolata nem csak pácolással nem reprodukálható, de az előre gyártott bútorlapok egyre élethűbb mesterséges (műanyag) felületei is csak próbálják megközelíteni a természetes szépségüket. Arról nem is beszélve, hogy a jó szemmel kiválasztott fa alkatrészek mindig egyediek. A fa életének az eseményei megjelennek a bútoron. Egy repedés, amit az élő növény eltérő színű szövettel gyógyított, egy letört ág helye, egy gombakárosítás nyomán visszamaradt sötétebb folt mind-mind olyan „hibák”, amit a jó szemű mester értékké tud formálni a kézműves bútoron.
Még a kevésbé nemesnek tartott faanyagok is különlegesek. Gondosan válogatva erdei (borovi) fenyőből is beszédes felületeket lehet létrehozni, az „unalmas” égerfa olajozva barátságos meleg vörös hangulatot áraszt, ami aztán idővel komoly mély bíborrá érik. Folytathatnám a sort a kőris rajzolatával, izgalmas barnás elszíneződéseivel, a juhar fényével…
Tartós
A klasszikus asztalos csapozások és a modern fakötések megfelelő helyen való alkalmazásánál mindig az elsődleges szempont, hogy a fa tulajdonságait tiszteletben tartva használjuk őket. Az így késztett bútor minimum évtizedekig szilárd, szép, és tökéletesen megfelel a rendeltetésének. A használattal járó nyomok – kopások, a szín elmélyülése – csak emelik az értékét. (Az elkoptatott hasonlattal élve: mint a jó bor, idővel érik, szebb, patinásabb, nemesebb lesz.)
Javítható
A minőségi fa bútor, akár klasszikus, akár modern, ha szakértelemmel, kiforrott arányérzékkel van megalkotva, sohasem eldobható, lecserélhető termék. Javítható, felújítható. Olyan társ, amit (akit) meg akarunk őrizni, mert része az életünknek. Ezt a tulajdonságát erősíti, hogy anyagánál fogva is alkalmas a megújításra. A fa karcolásai, benyomódásai csiszolással, gőzöléssel eltüntethetők, a törött alkatrészek kipótolhatók, cserélhetők. (Ugyanez a melaminnal átitatott papírral dekorozott bútorlapokról nem mindig mondható el.) A viaszolt (olajozott) felületek megújítása pedig még különleges szakértelmet sem igényel.
Érték, hagyomány…
Ami miatt egészen biztos, hogy a tömörfa bútor – minden ellenkező tendencia ellenére – még sokáig velünk marad, az a praktikus szempontokon túl az, amit sugároz. Természetességet, az értékek tiszteletét.
A minőségi bútor azon túl, hogy teszi a dolgát (funkció), megszólít bennünket, és rólunk is mesél. A különleges tárgyaknak története van, és ez a történet a mi történetünk is.
Ki válasszon fa bútort?
- Akinek fontos a természet és a környezet megóvása
… bár az előállítás – mint minden terméknél – terheli a környezetet, egy természetes fa bútor életciklusa végén visszakerül a körforgásba: újrahasznosítható, eltüzelhető, ha pedig visszakerül a természetbe, elkorhad. - Aki számára fontos, hogy természetes anyagok vegyék körül
Egy viaszolt fa bútorban szinte semmi nincs, ami mesterséges lenne. - Aki jobban érzi magát, ha a látvány, ami körülveszi, az is természetes. Aki örömét leli a fa rajzolatában, aki szívesen látja, ahogy beérnek, elmélyülnek egy natúr fafelület színei.
- Akinek örömet szerez, ha szépen kidolgozott kézműves megoldásokkal készített tárgyai vannak.
- Aki hosszú távra tervez: a minőségi fa bútor, amit szakértelemmel, odafigyeléssel épít meg az alkotója, több generációt kiszolgál.
- Aki a szépséget is hosszú távra tervezi: az igényesen elkészített fa bútort nem kell lecserélni a trendek változása miatt. A minőség, a nemes anyagok nem mennek ki a divatból.
- Aki tudja, hogy nem csak egészségesebb, természetesebb, de ha figyelembe vesszük a tartósságát, olcsóbb is. (Persze csak ha minőségi, szakértelemmel és odafigyeléssel készített bútorról van szó.)
Ki NE válasszon fa bútort?
- Akinek „mindegy hogy néz ki, csak sok hely legyen benne.”
- Akinek fontosabb az, hogy könnyen tisztán lehessen tartani, vizes ruhával naponta le lehessen törölni, minthogy természetes, utánozhatatlan felületük legyen.
- Aki négy év múlva úgyis másikat vesz, mert más lesz a divat.
- Aki soha nem akar azzal törődni, hogy ápolja, javítsa, vagy javíttassa a bútorát. (A jó fa bútorok valóban száz éveket kihúznak, de előfordulhat, hogy ez alatt az idő alatt szükségük lesz egy szakértő felújításra. A viasszal kezelt bútorok pedig szeretik, ha néhány évente felfrissítik a felületüket. Mondjuk ez nem sokkal több munka, mint a nagytakarításkor szokásos bútorápolós áttörlés.)
- Aki sajnálja az időt arra, hogy megkeresse, megszeresse megszerezze a bútorát. (Értsd: egy órája van arra, hogy kiválassza, melyik webshopból rendeli meg, és egy héten belül használni akarja.)
