polcwerk-5

Lapostipli (lamello) helyének bemarása a polclapok élébe. Ez egyrészt erősíti a ragasztott rögzítést, de a léc pontos pozícióját is megadja.

Polcdeszka és élléc lamello-val. A lamello egy kis idegen bükkfa csap. A svájci Lamello cég fejlesztette – sok helyen így is nevezik, mind a gépet, ami a helyét marja, mind a hal alakú fa csapot. Angol nyelvterületen biscuit, illetve biscuit jointer, Sopronban fisli. A hivatalos(kodó) magyar elnevezése lapostipli, de leginkább lamello-nak, esetenként keksznek hívják.

Balra: az első száraz próba.

Jobbra: az élléceket rajzolat, szín szerint is válogattam, hogy ne váljanak el élesen a polclap felületétől.

A ragasztáshoz polconként két-két cseresznyefa hevedert használok, amelyeknek egy-egy élét domborúra gyalultam. Ennek még jelentősége lesz, amikor a szorítókkal összepréselem a felületeket.

Itt a már ragasztós felületek összeillesztve, szorítás előtt.

Most kap értelmet, hogy a szorító hevederek enyhén domborúra lettek gyalulva. Ha a polclap két végén meghúzom a szorítókat, a görbe alátét léc középen biztosan erősen a deszkára préseli az éllécet.

A léc éle 0,5-1 mm-rel magasabban van, mint a polclap síkja. Ezt a kiállást szintbe dolgozom később. Ha pontosan illeszteném, ellentétes irányban kis pontatlanság is azt eredményezné, hogy az egész lapfelületet vékonyítanom kellene, ha az élet egy síkba szeretném hozni. Így viszont minden éllécnél biztosan csak ezt a feljebb álló 2 cm-es sávot kell lecsiszolnom.

És időközben sokminden történt a polclábakkal, és az összekötő keretelemekkel is. Mindegyik 3-szor, némelyik négyszer meg lett csiszolva, nedvesítve, újra csiszolva. Az utolsó csiszolások előtt az éleiket letörtem (lemartam “fózoltam”)

Balra: Csiszolt, fózolt vízszintes létraelemek. Jobbra a galériában: az ék helyét szalagfűrészen tisztítottam ki.