Családi okokból, na meg a fiatalkoromban kapott meghatározó benyomások miatt is erős vonzalmam van a népi bútorok egy típusa iránt. Nem annyira a néprajzi albumok színes tábláin bemutatott súlyosan díszített darabokra gondolok. Közelebb állnak hozzám azok a funkcionális bútorok, amiknek az arányait a mindennapi használat alakította (meg a kisebb-nagyobb közösség ízlése). Kaptak díszítést, de annyit csak, ami még nem zavarta a használhatóságot. A háztartás és a gazdaság tárgyai jutnak eszembe, mértéktartó díszítéssel, sokszor kezeletlen fából. Székek, vizespad, ablakok… a fagereblye a fejébe gyalult egyszerű mintával.
Lengő bölcső
Olyan régen készítettem ilyeneket, hogy általában fénykép sem maradt meg róluk. (Én annyira öreg vagyok, hogy már akkor is bútorokkal dolgoztam, amikor a fotózás még macerás, ritka mulatság volt. 🙂 ) Ezt a világot idézik a falitékáim, és ezek a padládák.
Ezekre gondolva kezdtem dolgozni ezeken a lengő bölcsőkön.
Maga a műfaj, a bölcső is olyan, hogy kedvet csinál a játékhoz formával, árnyékokkal, tagolásokkal. Miközben egy pillanatra sem lehet elengedni a funkciót, mert baba kerül bele, akit ringatni kell.
Igazából nem is cifra.
Csak kicsit más, mint a honlapon lévő bútoraim zöme. A formát itt nem rendeltem alá az anyagnak és a szerkezetnek. Megengedtem magamnak, hogy pusztán kedvtelésből tegyek ide-oda egy-egy ornamentális elemet, egy díszítést, profilozott lécet.
Más képességeket igényel az illusztráció, és mást a bútortervezés.
Azt tudni kell, hogy néhány kimart profilnál, fűrészelt mintánál több egy ilyen tárgy tervezése is. Nagyon kell tudni mértéket tartani. Jó dolog a hegyesre faragott ceruza, de egy pillanatok alatt megrajzolt ornamentika megvalósítása később hosszas többletmunkát jelenthet. És nem biztos, hogy megéri. Nem minden jó, ami a papíron annak látszik. Más képességeket igényel az illusztráció, és mást a bútortervezés.
A kézműves menet közben is lehet okos
Kivételezett helyzetben van a kézműves, aki a teljes folyamatot átlátja, szervezi és csinálja, az ötlettől a késztermékig. Mert lehet utólag is okos. Vagy legalábbis menet közben egy darabig. Ha a rajztáblánál elragadtatta magát, a gyalupad mellett még rácsaphat a saját kezére. Minden profil marása, minden cicamica-minta kifűrészelése előtt behúzhatja a féket
Tudom, hogy egy (néha több) jól átgondolt, előre elkészített rajzzal sokat lehet spórolni. Munkaidőt, és fejtörést, próbálgatást is. De hiába a leggondosabb tervezés, a rutin, az alaposság – amikor anyaga, színe és tömege lesz a tárgynak, tud mást mutatni, mint amit amilyennek a papíron vagy a monitoron láttuk. Ilyenkor még mindig ki lehet cserélni ezt-azt, lehet hátrébb lépni, próbálgatni, egy-egy bútorelem legyen-e kisebb vagy nagyobb.
Első nekifutásra, kis időeltéréssel kettő készült ebből a babaváró bútorból. Az első erdei (borovi) fenyőből, a második égerfából.
Nem „csak úgy” gyártódnak ezek a bútorok,
minden bölcső készül valakinek. Egy családnak.
Fölösleges mondani, milyen elvárásokkal és reménnyel várják, hogy elkészüljön, és később is mennyi érzelem kötődik hozzá. Ezért is különböző mindegyik.
Az alábbi kép bal oldalán van a fenyő bölcső. Az erdei fenyőnek határozott rajzolata van, a színe idővel mélyül, sárgul, helyenként vörös árnyalatot vesz fel. Ez annyira karakteres, hogy a tagolások, a finom profilok elvesznek a rajzos-színes felületeken. E miatt ezt a bölcsőt természetes úton fehérített olajjal, és ugyanilyen keményviasszal kezeltem.
Az égerfa évgyűrűszerkezete nem ad erős rajzolatot. A színe barátságos, meleg vörös. E miatt a jobbra látható bölcsőre a fa természetes árnyalatát elmélyítő olajat és viasz tettem. Friss állapotában ez ugyan kiemeli az égerfa felületeken belül lévő színkülönbségeket, de néhány hét után ezek az árnyalatok összeérnek. Évek alatt aztán az egész egyöntetű, mély vörösre változik.
Az utolsó szavakat írtam ehhez a poszthoz, amikor megkaptam a fényképes e-mailt: az égerfa bölcső lakója is megérkezett 🙂 B. úrfi szép, egészséges, kiegyensúlyozott fiatalember, aki nagyon élvezi, hogy ringatózhat a lakóhelyén 🙂
Egy bútor szépségét és a minőségét az arányokon, a felhasználta anyagok kiválogatásán tudjuk lemérni. És ugyanennyire fontosak a részletek. Az alábbi galériában ezeket mutatom, illetve egy-egy fotó bekerült a műhelymunkából is.
BÖLCSŐK gyűjtő oldal: IDE kattintva
