2004 – az első bölcső
Egy ötvenes szemével nem is volt annyira régen ( a gyerekeimnek viszont…). Néhányan már használtunk emailt, de kevés honlap volt. A telefonokon nem volt kamera. A családban már volt egy digitális fényképezőgép, amit bútorfotózáshoz kölcsön lehetett kérni. (2 megapixel, zoom nélkül, 8 Mb belső memória.)
Megkértek, hogy készítsek egy bölcsőt.
Rajzoltam néhány vázlatot, aztán elég hamar méretet, szerkezetet is találtam a formához. Néptáncos párnak kérték nászajándékul, ehhez igazodtam.
(Sokszor megőrzöm az első nyers skicceket, még akkor is, ha egy számla szélére vagy egy fadarabra firkálom őket. Ez nem maradt meg, de emlékszem, az egyik lehetőség akkor még az volt, hogy az oldalára fűrészelt minta kerül.)
Szerethető darab állt össze, de nem gondoltam akkor, hogy különösen beletaláltam a formával és az arányokkal. De aztán elkészült a honlapom, és a bölcső volt az első, amit onnan kértek tőlem. Meg a második, harmadik, negyedik is. Valahogy olyan volt akkor a világban a dolgok együttállása (a keresőmotorok szeszélye, az igény, az ízlés és a kínálat), hogy aki egy rendes fa bölcsőt akart, az könnyen megtalált.
…nem is magától értetődően könnyű feladat
Idővel aztán ki kellett képeznem magam bölcső ügyben, és rá kellett jönnöm, hogy amit olyan egyszerűnek gondoltam korábban – egy jó arányú, erős, szép bölcsőt rajzolni és csinálni – nem is magától értetődően könnyű feladat. Az internetes keresésekre sok bölcső jön elénk, de igazán szépen kialakított, jó szemmel tervezett és kivitelezett azért már nincs annyira sok.
A forma bevált, sokat készítettem, a tervét is rendszeresen elkérik tőlem, már-már klasszikus lett a Faktúra bölcső. Elhittem én is, hogy a bölcső olyan, amilyent a honlapomon látok.
Idővel kialakult a meghitt rutin, aminek köszönhetően számos ilyen bölcsőt csináltam, kisebb-nagyobb különbségekkel. Leírjam, hogy nem készült kettő ugyanolyan? Egyébként ez majdnem igaz, bár legalább annyira köszönhető az anyag sajátosságainak, mint nekem. De tényleg sokféle volt, ilyen-olyan faragással vagy a nélkül, faragott monogrammal, évszámmal, áttöréssel. A legtöbb jóféle zalai, vasi erdei fenyőből, égerfából. De volt juhar, bükk, tölgy, természetesen cseresznye. Volt, aki az ország másik feléből elpostázta a dédszülő tanyája udvaráról kivágott eperfa deszkáját, vagy ideautózott a szelídgesztenye pallókkal. Más az autópálya mellett vette át egy benzinkúton, hogy tovább hajtson vele Frankfurtig. Egy hímzésminta alapján megfaragott juhar bölcsőt a leendő nagymama repülőn, poggyászként vitetett ki az Egyesült Államokba.
Lett közben lengő bölcső is, de az egy másik szála ennek a regénynek. (link
Változó intenzitású viszony
Jó ideje tartó kapcsolat már ez, a bölcsők és köztem. Egy ilyen hosszú viszony nem lüktethet folyamatosan ugyanolyan intenzitással. Volt, hogy azt gondoltam, annyira fontos ez nekem, hogy kiterjesztem a választékot más babafekhelyekre is, kiságy, ringatható kiságy, modern bölcsőforma…. Máskor abba akartam hagyni a bölcsőkkel való munkát teljesen. De mindig jött valami, ami tovább lökött. 2020-ban egyszerre két helyről kerestek meg, hogy készítenék-e vándorbölcsőt. (Az egyik egy munkahelyi, a másik egy települési program volt.) Ez jó apropót szolgáltatott arra, hogy újra gondoljam a másfél évtizeddel korábban rajzolt formát.
A tisztaszobától a borospincéig
Ekkoriban egy ideje már bennem volt, hogy kellene bútort csinálni megint a XX. század elején dolgozó falusi asztalosok stílusában. (Ehhez erős kötődésem van, a zalai nagyszüleim otthonában egy teljes korabeli paraszti gazdaság tárgyi környezetét láttam, a ház és a gazdasági élet minden kellékével. A tisztaszobától a falu melletti hegyen épített borospince berendezéséig. Ez annyira belém égett gyerekkoromban, hogy mondhatni, a tárgyi anyanyelvemmé vált.)
Így készült el az a két bölcső, a műhelyben használt zsargon szerint a CSIPKE nevet kapták, a végdeszka rátét lécének a mintázata után.
Nem
sokkal később aztán ezen a vonalon tovább haladva lett – egyelőre kettő – lengő bölcső is.
Bölcső tervek
Babát váró szülők, ráérő nagypapák el szokták kérni a rajzait, hogy saját kezűleg készített fekhellyel várják az új családtagot. Szívesen adom, már a papírok, amik alapján dolgozom, nem biztos, hogy mindenkinek elég segítséget jelentenek. Jóllehet egy vaskos mappa tele van a különféle változatok terveivel, nincs egy minden részletre kiterjedő műszaki dokumentációm. )Még.) Én már fejből tudom a lényeges méreteket, amit nem, ahhoz pedig mindenféle számlákra, iskolai füzetlapokra vázolt skicceim vannak.
Nincs jól ez így, dolgozom már a pontos, a részletekre kiterjedő bölcső rajzokon. Kapnak majd egy önálló oldalt a honlapon. Feltöltöm majd a méreteket és a lényeges szerkezeti megoldásokat. Ezek alapján hozzáértő ember már el tudja készíteni. Akinek több kell, az letöltheti majd a részletesebb dokumentációt – ennek már lesz egy jelképes ára. Aki pedig biztosra szeret menni, annak fogok készíteni egy gyártási leírásokkal, magyarázó ábrákkal kiegészített teljes leírást a rajzokhoz.
